5. SZOKÁS: Először érts, aztán értesd meg magad!
Hozzunk létre eredményes és hangulatos légkört azáltal, hogy hagyunk időt a problémák teljes megértésére, és őszinte, pontos visszajelzéseket adunk.
“A legtöbb ember nem a megértés szándékával hallgat, hanem a válasz szándékával.”
– Dr. Stephen R. Covey
Kommunikáljunk eredményesen a szervezet minden szintjén.
A kommunikáció az életben az egyik legfontosabb készség. Évekig tanuljuk hogyan kell írni, olvasni, és évekig tanuljuk hogyan beszéljünk. És mi lesz a hallgatással? Milyen tréninget kapunk, hogy képesek legyünk másokat meghallgatni, mélyen megérteni őket? Többnyire semmilyet, ugye?
„Ha egy mondatban összefoglalnám az egyetlen legfontosabb elvet, amit megtanultam az emberi kapcsolatok területén, akkor ez lenne: először érts, majd értesd meg magad.”
– Dr. Stephen R. Covey
Valószínűleg, ahogy a legtöbb ember azért próbálod megérteni a másikat, hogy keresztül vidd a saját álláspontodat. Miközben ezt teszed akár teljesen figyelmen kívül hagyod a másik személyt – úgy teszel, mintha meghallgatnád, de csak a beszélgetés egyes részeit hallod, szelektíven, csak a kimondott szavakra összpontosítva, a megértés teljes hiányával.
Dehát miért történik ez?
A legtöbb ember a válaszadás szándékával hallgat, nem törekszik megértésre. Hallgatod magad, fejben készülsz a következő válaszodra, tervezed a kérdéseket, amiket kérdezni fogsz, stb. Megszűröd, amiket hallasz a tapasztalataidról és jegyzed az ellened irányuló megszólalásokat, majd mindezt hivatkozási alapul használhatod a válaszodban. Következésképpen idő előtt döntesz arról, hogy mit jelent a másik fél, még mielőtt befejezné a mondandóját. Ismerős bármi a felsoroltak közül?
Először érts, aztán értesd meg magad!
Mivel gyakran énközpontúan hallgatunk, ezért a következő 4 módon reagálunk:
Értékelés: Ítélkezünk – egyetértünk, vagy ellentmondunk.
Kérdezősködés: Saját szempontjaink alapján kérdezünk.
Tanácsadás: Megoldást adunk a problémára.
Értelmezés: Megpróbáljuk megfejteni vagy elemezni a másik embert.
Lehet, hogy azt mondod: „Hé, várj egy percet. Csak arra törekszem, hogy a saját tapasztalataimra támaszkodva kapcsolódjak hozzá. Ez tényleg olyan rossz?” Bizonyos esetekben az énközpontú válaszok helyénvalóak lehetnek, például amikor egy másik személy kifejezetten kéri az álláspontod, vagy ha már nagyon magas a bizalom a kapcsolatban álltok.
